SUPERBIO® HOLDING

Január 1-jén lépett hatályba az új Munka törvénykönyve távolléti díj számítására vonatkozó azon rendelkezése, miszerint havibéres munkavállaló esetében az egy órára járó összeg meghatározásakor a havibért osztani kell 174-gyel.
A napi távolléti díj összege az így meghatározott, egy órára eső összeg és a szerződés szerinti napi munkaidő szorzata, a havi távolléti díj pedig megegyezik a munkavállaló alapbérével.

A Nemzetgazdasági Minisztérium által kezdeményezett törvénymódosítás elfogadása esetén ismét az adott hónap munkanapjainak számát kellene figyelembe venni az egy napra járó alapbér meghatározása során, ahogyan az a régi Mt-ben szerepelt. A távolléti díj számítása munkajogi szempontból.

A fenti, új Munka törvénykönyve (Mt.) szerinti rendelkezés nem egyértelmű annak ellenére, hogy célja az adminisztráció csökkentése és a számítások egyszerűsítése volt. Egyes értelmezések szerint a régi szabályozáshoz hasonlóan a havi munkabéres munkavállaló fizetése nem függne attól, hogy mikor megy szabadságra, mások – így a minisztérium – álláspontja szerint, ha szabadságra megy a munkavállaló, a törvényben előírt számítási mód eredménye, hogy a kevesebb munkanapot tartalmazó hónapokban alacsonyabb, a több munkanapot tartalmazókban pedig magasabb lesz a munkabére. A módosítást kezdeményezését a Javaslat általános indokolása szerint éppen ezen jogértelmezési kérdések megnyugtató rendezése, az egyértelmű, kiszámítható jogalkalmazás iránti igény indukálta.

A hatályos Mt. 148. § (1) bekezdése szerint a távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

A minisztérium előterjesztése szerint ez akként módosulna, hogy a távolléti díjat
- az esedékessége időpontjában érvényes alapbér,
- az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra kifizetett
a) teljesítménybér,
b) bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

Az indokolás szerint a javaslat a távolléti díjra vonatkozó jogszabály-szerkesztési szempontú pontosítását tartalmazza, és a számítások elvégezhetősége érdekében pontosan meghatározza az esedékesség időpontját (ez lenne a távollét kezdő időpontja, illetve külön pontok szabályoznák, hogy végkielégítés és kártérítési felelősség megállapítása esetén milyen időponttól számítandó az esedékesség).

A javaslat azzal a rendelkezéssel, miszerint a távolléti díjnak az esedékessége időpontjában érvényes alapbér része a havi- vagy órabér távollét tartamára történő kifizetésével is teljesíthető és elszámolható, lehetővé kívánja tenni, hogy a munkáltatónak ne kelljen külön számítást végeznie a távolléti díj alapbér hányadára, ha annak összege megegyezik az alapbérrel.

A javaslat szerint – hasonlóan a korábbi szabályozáshoz – a munkavállalót havi bére az általános munkarend szerinti munkanapok számától függetlenül, mindig azonos összegben illetné meg. Az egy órára járó távolléti díj kiszámításához a havi alapbér egy napi összegét el kellene osztani a munkaszerződésben megállapított napi munkaidő tartamával.

A Javaslat megállapítja a havi bér arányos része meghatározásának szabályait arra az esetre is, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejét csak részben dolgozza le.

Érdemes megjegyezni, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltatónak lehetősége lenne arra, hogy a szabadságot a munkaidő-beosztáshoz igazodóan adja ki és órában számolja el, illetve tartsa nyilván.

A minisztérium a fenti módosításon kívül egyéb pontosításokra is javaslatot tett, így például a bér elszámolása, számfejtése, a szabadság kiadása, a jogellenes megszüntetéssel kapcsolatos anyagi igények érvényesítése, vagy a vasárnapi, illetve munkaszüneti napi munkavégzés esetén járó bérpótlékra vonatkozó szabályozás körében. A Javaslat az általános háttérjogszabályi minőségére tekintettel a Kjt. néhány rendelkezésének módosítását is kezdeményezné.

Elfogadás esetén a módosítások – két rendelkezést kivéve - a kihirdetést követő második hónap első napján lépnének hatályba.