SUPERBIO® HOLDING

Azt már megszokhattuk, hogy egy kihirdetett törvényt még hatálybalépése előtt módosítanak, de az a fajta fogalom-meghatározás, amivel a 2013. évi adócsomagban a főállású kisadózó fogalom törvényi szabályozásának tanulmányozása során találkozhatunk, a magyar jogalkotásban eléggé szokatlan. Hogy miért mondjuk ezt? Azért, mert a most elfogadott törvényi megfogalmazás úgynevezett tagadó jellegű. Vagyis nem azt mondja meg konkrétan, hogy ki az, aki a törvény alkalmazásában főállású kisadózó, hanem azt, hogy ki az, aki nem tekinthető ilyennek.
Cikkünkben megpróbálkozunk egy olyan megközelítéssel, ami a jogalkalmazók számára egyértelmű iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy valójában kik azok, akik főállású kisadózók.

A 2013. évi adómódosító csomag több ponton megváltoztatta a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényt.
Az elfogadott módosítások alapján változik, hogy ki minősül főállású kisadózónak.

Eszerint főállású kisadózó: az a kisadózó, aki a tárgyhó bármely napján nem felel meg az alábbi feltételek valamelyikének:

a) legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll,

b) a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.

c) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,

d) a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül, e) olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított - I. II „vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy

f) rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

Ha jobban megnézzük ezt a felsorolást, arra juthatunk, hogy itt valójában a Tbj. törvény azon paragrafusai szerinti körről van szó, akiket a Tbj. úgynevezett főállású vállalkozókként határoz meg. Ezek pedig a Tbj. 27-29/A. §-ai szerinti vállalkozók, illetve vállalkozások. Akkor pedig talán egyszerűbb és közérthetőbb lett volna, ha a törvény az említett paragrafusokra utal, hiszen ezek konkrétan meghatározzák, hogy ki tartozik ide.

Cikkünk - reményeink szerint - segíti a fura megfogalmazás gyakorlati alkalmazhatóságát.

Könyvelés, Adótanácsadás, Bérszámfejtés, Üzletviteli tanácsadás, Cégalapítás:

Superbio® Holding, Budapest +36 20 9333 733