SUPERBIO® HOLDING

Ezeket kell tudni a készpénzforgalom szabályozásáról 2013-ban

Kapcsolódó jogszabályok Jogszabály 2003. évi XCII. törvény

Ma még nem tudni, hogy kiállja-e az alkotmányosság próbáját a készpénzforgalom szabályozása érdekében 2013. január 1-jén életbe lépett szabály. Mindaddig azonban, amíg hatályban vannak a rendelkezései, az adózóknak teljesíteniük kell ezzel kapcsolatos adókötelezettségeiket. A vonatkozó jogszabályi rész tömörsége miatt azonban az nem is annyira egyszerű; ehhez kívánunk támpontokat adni három részből álló cikksorozatunkkal.

A készpénzforgalom korlátozása az adórendszer eszközeivel már több mint 10 éves múltra tekint vissza.
Nem véletlen, hisz a készpénzes fizetés az adózás szempontjából több ok miatt nem kívánatos. Előfordulhat ugyanis, hogy az adózó az így keletkezett bevételét (jövedelmét) kivonja az adózás alól, és egy esetleges utólagos adóhatósági ellenőrzésnél nehezen állapítható meg a valós bevétel, az adó alapja. Jelen cikkben a készpénzes fizetés visszaszorítása két eszközének - a készpénzfizetések összegszerű korlátozásának, valamint a meghatározott összeget meghaladó készpénzes fizetésekre vonatkozó bejelentési kötelezettségnek - a szabályait, a cikksorozat további két cikkében pedig az új szabály gyakorlati alkalmazásának kérdéseit tekintjük át.

1. Készpénzfizetés korlátozása

A készpénzforgalom korlátozásával kapcsolatos szabályokat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) tartalmazza. Az Art. 14. §-ának módosításával kiegészült az adókötelezettségek köre; bekerült a készpénzfizetés korlátozása meghatározott esetkörökben. A szabályozás célja, hogy növelje a gazdasági folyamatok átláthatóságát, s arra ösztönözze, késztesse az üzleti élet szereplőit, hogy a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók egymás közti pénzforgalmuk minél nagyobb részét pénzforgalmi bankszámlájukon keresztül bonyolítsák.

Az Art. 38. § (2) bekezdése értelmében a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie; az ilyen adózó rendszeres gazdasági tevékenysége körében kizárólag pénzforgalmi számlát nyithat.

Pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó a belföldi jogi személy (korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (közkereseti társaság és a betéti társaság) és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély, beleértve az egyéni vállalkozót is.

Ezen adózóknak az adóköteles tevékenységük keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás, termékértékesítés ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást (38.§ (3a)). Csak azokat az ügyleteket érinti a fenti korlátozás, amelyek során a készpénzes fizetés szolgáltatás vagy termékértékesítés kapcsán valósul meg. Amennyiben általános forgalmi adó felszámítására is sor kerül, a fenti összeghatárt bruttó, vagyis az általános forgalmi adóval növelt összegként kell figyelembe venni.

Azokat a készpénzben teljesített kifizetéseket, amelyeket a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó ugyanazon felek között kötött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesít, egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra (38. § (3b)).

Amennyiben a felek 1,5 millió forintot meghaladóan teljesítenek egymás között készpénzfizetéseket, a készpénzszolgáltatásnak a 1,5 millió forintot meghaladó része után 20 százalékos mulasztási bírságot fizetnek.
Tehát e szabály megsértéséért mindkét fél, a fizetést teljesítő kötelezett és a fizetést fogadó jogosult egyaránt bírságolható!

2. Készpénzfizetés bejelentése

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a készpénzfizetéshez kapcsolódóan bejelentési kötelezettség is terhelheti az adózókat. Az Art. 17. § (9) bekezdése értelmében a készpénzzel teljesített kifizetések esetén bejelentési kötelezettség terheli a vevőt, a szolgáltatást igénybe vevő adózót (kivéve a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt) az állami adóhatóság felé
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, 1 millió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatás,
b) egyéb esetben a 2 millió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatás tekintetében.

Nem kell bejelenteni a készpénzfizetést akkor, ha a kifizetésre nem termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenében, hanem munkaviszonyhoz, munkaviszony jellegű jogviszonyhoz kapcsolódóan kerül sor. A bejelentést az adózók a 40. sz. nyomtatványon teljesíthetik a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül. E bejelentés szempontjából az egyedi ügyleteket kell figyelembe venni, az összevonásra vonatkozó szabályok ezt nem érintik.

Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásáért, késedelmes teljesítésért, illetve ha valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesítik azt, az adózók az általános szabályok szerint bírságolhatók: a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

A készpénzfizetések bejelentésére vonatkozó rendelkezések az adózói kötelezettségek teljesítését jól lehetővé teszik, a készpénzszolgáltatások korlátozására vonatkozó szabályok azonban számos kérdést vetnek fel. A nem túl részletes szabályozás megfelelő alkalmazása a rendelkezések alapos értelmezését is szükségessé teszi. Minthogy értelmező rendelkezések, adóhatósági tájékoztató egyelőre nem segíti az adózókat e témában, továbbra is maradhatnak a nyitott kérdések.
Cikksorozatunk következő két részében éppen ezért a szabályozás „mögé tekintve” próbálunk segítő áttekintést adni a témában.