SUPERBIO® HOLDING

2013.01.31. Készpénzfizetés szabályozása: kinek kell résen lenni?

Kapcsolódó jogszabályok Jogszabály 2003. évi XCII. törvény

A készpénzfogralom szabályozásáról szóló cikksoroztunk befejező részében azt tisztázzuk, hogy mely szerződésekre vonatkozik a szabályozás,

A készpénzforgalom korlátozásával összefüggő 2013-as szabályok témájában a cikksorozat első részében a készpénzforgalom korlátozásának és egyes készpénzkifizetések bejelentéseinek szabályait részleteztük. A sorozat második cikke a készpénzforgalom korlátozására vonatkozó szabályok alkalmazásának gyakorlati kérdései közül a szabályozással érintett tárgyi és személyi kört, az ellenérték és az ügylet értelmezését érintette. Jelen cikkben pedig ennek folytatásaként a szerződéseknek a készpénzforgalom korlátozásával összefüggő kérdéseit foglaljuk össze.

Mely szerződésekre vonatkozik a szabály?

A rendelkezések értelmében a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződésére, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés ellenértékeként teljesített készpénzszolgáltatásra vonatkoznak.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) külön nem definiálja a szabály alkalmazása szempontjából a szerződés fogalmát, ezért ennek meghatározásánál a polgári jog szabályaiból kell kiindulni. A Ptk. alapján az a megállapodás tekinthető szerződésnek, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
Vagyis a szerződő felek között teljesítés, azaz polgári jogi értelemben vett szolgáltatás és ellenszolgáltatás történik.

Egyedi szerződéseket könnyű megítélni az összeghatár szempontjából, ám a több különálló szerződést vagy a keretszerződés alapján folytatott ügyletek esetében mindezek már kérdéseket vethetnek fel.

Több különálló szerződést, például önálló rendeléseket álláspontom szerint egyenként kell megítélni még akkor is, ha az ellenértékek kifizetésére ugyanazon időpontban kerül sor és a kifizetendő összeg egyedileg egyik szerződés esetében sem haladja meg a 1,5 millió forintot, de együttesen meghaladja azt.

A következő bizonytalanságot a keretszerződések megfelelő kezelése jelentheti.

A keretszerződés nem tekinthető önálló szerződéstípusnak, így a Ptk. nem is nevesít ezzel kapcsolatos szabályokat. Ugyanakkor ez a szerződésforma él, a gyakorlatban használatos, s minthogy a Ptk. megengedi a szerződési szabadságot, e forma nem ellentétes e törvény rendelkezéseivel. Tartalmát tekintve egy keretszerződés hosszabb időszak vonatkozásában rögzíti a felek jogait és kötelezettségeit, a teljesítésre vonatkozó alapvető követelményeket.
A vásárlás, szolgáltatás igénybevétel jellemzően a vevő, igénybe vevő általi megrendeléssel vagy úgynevezett „lehívással/felhasználással” történik, tehát az egyes megrendelések, igénybevételek, lehívások jól elkülöníthetők egymástól, az igénybevétel „darabolását” önálló gazdasági cél – kapacitás, napi/heti készletforgás stb. – indokolja, illetve támasztja alá. Ezek a beszerzések, megrendelések sokszor mennyiségben és összetételben változóak forgalomtól/kapacitástól függően.
Mindezek miatt véleményem szerint a keretszerződések keretében megjelenő egyedi teljesítésekhez kapcsolódó készpénzfizetéseket a készpénzforgalom korlátozását célzó szabályozás szempontjából egyedileg szükséges figyelembe venni.
Közülük csak azokat szükséges összeszámítani, amely teljesítések összetartoznak, például ugyanazon megrendeléshez kapcsolódnak, és ellenértékük készpénzzel történő kiegyenlítésére ugyanazon naptári hónapban kerül sor.

Tovább vizsgálva a szerződéseket, a következő átgondolandó esetkört a keretszerződések és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban Áfa törvény) értelmében vett határozott időre szóló elszámolású ügyletek elhatárolása jelenti. Ezek esetében mindig az adott ügylet körülményeit kell vizsgálni.

A korábban már részletezett, jellemzően termék gyártására, értékesítésére kötött keretszerződések az Áfa törvény alkalmazásában gyakran minősülnek határozott időre szóló elszámolású ügyleteknek, mégis, véleményem szerint a keretszerződésnél leírtak szerint indokolt eljárni a készpénzforgalom korlátozása szabályai szempontjából, nem pedig a következőkben részletezendő megítélés szerint. Szolgáltatásokra vonatkozó keretszerződés, határozott időre szóló elszámolású ügyletek esetén azonban már nem biztos, hogy a készpénzforgalom korlátozására vonatkozó szabály szempontjából egyértelműen tudjuk megállapítani az adójogi megítélést, ha csak a keretszerződésnél leírtakat vesszük figyelembe.

A határozott időre szóló elszámolású ügyletek megítélése fokozottabb körültekintést igényel, mivel az ügylet jellege, tartalma függvényében hasonló ügyletek is kerülhetnek más-más megítélés alá. A határozott időre szóló elszámolású ügyletek esetében jellemző, hogy ugyanazon felek között rendszeresen és ismétlődő jelleggel, netán folyamatosan, jellemzően azonos tartalommal történik szolgáltatás és ellenszolgáltatás. Szolgáltatások esetén ilyen típusúak lehetnek, például a megbízási szerződések (például az ügyvédi, könyvviteli, tanácsadási szolgáltatásra vonatkozó állandó megbízások), a közüzemi szolgáltatások, a vagyonvédelmi, illetve ingatlan üzemeltetési és fenntartási szolgáltatások, stb..

Az utóbbiaknál – könyvviteli és hasonló szolgáltatások, ingatlan üzemeltetési és fenntartási szolgáltatások stb. – a szolgáltatás igénybevétel folyamatosan történik, jellemzően nem értelmezhető az időszakon belül egyedi megrendelés, igénybevétel, mint a gyártási, értékesítési keretszerződéseknél, ezért a szerződés alapján az adott hónapban az adott szolgáltatás miatt teljesített készpénzfizetéseket indokolt összeszámítani a 1,5 millió forintos korlát vizsgálatánál.

Mindazonáltal a hasonló határozott időre szóló elszámolású ügyletek mellett előfordulhatnak alkalmi jelleggel felmerülő feladatok, igénybe vett szolgáltatások – például ingatlanfenntartásnál az ablakok takarítása, vagy időszakos nagytakarítás – is; ezeket véleményem szerint a rendszeres igénybevételtől elkülönítetten indokolt figyelembe venni a havi korlát számításánál.

Az ügyletek összetartozásának vizsgálatánál mindig a racionális és elvárható üzletviteli folyamatokhoz való igazodást, a reális gazdasági folyamatokat, a kialakult piaci gyakorlatot és a gazdasági események ésszerű lebonyolításának igényét célszerű alapul venni.
Éppen ezért előfordulhat, hogy más adójogi rendelkezések szempontjából összetartozónak, összevonhatónak minősülő ügyleteket a készpénzforgalom korlátozása rendelkezései szempontjából nem kell összetartozónak tekinteni, s ezért nem kell összevontan figyelembe venni őket a 1,5 millió forintos korlát vizsgálatánál.
Amennyiben azonban az ugyanazon felek között készpénzben teljesített kifizetésekről kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra, egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni őket.

Látható, hogy a készpénzfizetés korlátozására vonatkozó, 2013. január 1-jétől életbe lépett szigorítás számos gyakorlati alkalmazásbeli kérdést vet fel, s valószínűsíthető, hogy jogalkotói és adóhatósági tájékoztatás hiányában e rendelkezések pontos tartalmát, helyes értelmezését az elkövetkező ellenőrzési gyakorlat fogja megadni.
Minthogy a szabályozás enyhítése azonban nyilvánvalóan nem várható, célszerű mielőbb megoldást találni az adózóknál a készpénzfizetések tekintetben jelentkező problémákra, a kifizetések teljesítését oly módon alakítani, hogy az adózó meg tudjon felelni a jogszabályi rendelkezéseknek, s minél kevesebb kockázat maradjon készpénzfizetési gyakorlatukban.

Azokban az esetekben, amelyeknél az áru akkor vihető el, ha előtte kiegyenlítették az ellenértéket, a fenti korlát betarthatóságához indokolt lehet a fizetési folyamatba köztes megoldást beiktatni, például a jogosult bankszámlájára teljesíteni a fizetést, például átutalással előleget teljesíteni, vagy készpénzben befizetni az ellenértéket a jogosult bankszámlájára, vagy amennyiben lehetséges, bankkártyával teljesíteni a kifizetést, illetve ha a felek között mindkét irányban történnek ügyletek, tehát mindkét fél megjelenik vevőként és eladóként, vagy szolgáltatás nyújtójaként és igénybe vevőjeként is az üzleti kapcsolatukban, akkor a kompenzáció illetve a beszámítás alkalmazása is segítséget jelenthet a készpénzfizetés korlátozása miatti nehézségek feloldásában.

Ha a készpénzfizetések korlátozására vonatkozó szabályok betartásának sikerrel eleget tettünk, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a pénzkezelési szabályzatban továbbra is meg kell határozni a napi készpénz záró-állomány maximális összegét.