Jelenlegi hely
2013.02.18. Személygépkocsi üzemeltetése: áfaváltozások 2013-ban
Személygépkocsi üzemeltetése: áfaváltozások 2013-ban
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2013. január 1-jétől már nem tartalmazza a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások körében a teljes körű, úgynevezett tárgyi típusú áfa-levonási tilalmat kimondó rendelkezést (124. § (2) bekezdés b) pont), hanem e helyett ugyanebben a körben az áfa-levonási jogot már csak 50 százalékos mértékben korlátozza (124. § (4) bekezdés).
A témához még további két módosítás tartozik. Mindkettő közös jellemzője, hogy az adóhalmozódás enyhítése érdekében teljes körű áfa-levonási jogosultságot biztosít azok számára, akik az érintett szolgáltatásoknak nem végső haszonhúzói. Így egészében mentesülnek a tárgyi típusú áfa-levonási korlátozás alól azok, akik egyfelől szolgáltatásbizományosként (Áfa tv. 15. §) az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének igazoltan legalább a felét továbbhárítják megbízójukra (Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pont), másfelől, akik az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének igazoltan legalább a 90 százalékát közvetlen anyagjellegű ráfordításként beépítik személygépkocsi-bérleti szolgáltatásuk adóalapjába (Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pont). Az utóbb említett módosítás leginkább azokat érinti kedvezően, akik hivatásszerűen személygépkocsi kölcsönzésével vagy nyílt végű pénzügyi lízingbe-, illetve operatív lízingbe adásával foglalkoznak.
Egyértelmű, hogy a fentebb bemutatott változtatások az érintett adózók (jelesül azok, akik a személygépkocsit saját vállalkozásukban áfa-köteles gazdasági tevékenység kifejtése érdekében használják) anyagi helyzetét javítják, és egyértelmű az is, hogy ennek tükörképeként a költségvetés helyzetét éves szinten összességében tízmilliárd forintos nagyságrendet meghaladóan rontják. Ugyanakkor nem fedezhető fel konzekvens és konzisztens jogalkotói elgondolás abban, hogy az enyhítés miért csupán a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások igénybevételére korlátozódik, s miért nem terjedik ki ugyanígy a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges termékek beszerzésére és importjára. Ebben a körben ugyanis a tárgyi típusú áfa-levonási tilalom szabályozása nem változott (Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pont).
Ennek a szabályozási asszimetriának, féloldalasságnak tudható be, hogy joggal vetődik fel a dilemma: vajon a javításról szóló számla teljes áfa-tartalmára vonatkozik-e az enyhítés, vagy csupán a szoros értelemben vett munkadíjra korlátozódik, és az annak során felhasznált, kicserélt , stb. termékre már nem terjed ki. Mivel hivatalos és publikus hatósági megnyilatkozás ez idáig nem született, vagy legalábbis ilyenről nincs tudomásom, ezért a következőkben a személyes véleményemet fejtem ki.
A kérdés megválaszolásakor első lépésként az áfa-levonási jog tárgyi típusú korlátozásának természetét célszerű tisztázni. Ezekről egyértelműen megállapíthatók, hogy hatásukban sértik a hozzáadottérték-adó típusú forgalmiadó-rendszerek működési logikáját, mert az adóhalmozódás kiküszöbölésére hivatott adólevonási jog hatékony érvényesülését akadályozzák. Egy olyan jogét, amelyről az Európai Unió Bírósága (EuB) egyébként következetesen azt vallja, hogy az a közös hozzáadottértékadó-rendszer mechanizmusának szerves részét képezi, és ezért elvben nem korlátozható.
A gyakorlatban mindazonáltal – az EuB kompromisszum-készségének köszönhetően – mégis legitim lehet az ilyen típusú korlátozás, ami Magyarország esetében azt jelenti, hogy kifejezett európai uniós jogi aktus hiányában, autonóm döntéssel csak az Európai Unióhoz történt csatlakozása előtt bevezetett szigorításokat tarthatja fenn, újakat nem vezethet be, és ha időközben enyhít a szabályokon, akkor nem állíthatja vissza a módosítás előtti állapotot. A téma szempontjából azonban talán ennél is fontosabb az a körülmény, hogy az áfa-levonási jogot érintő tárgyi típusú korlátozásokat – mint az általános szabályokat felülíró speciális szabályokat – a gyakorlatban megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni, vagyis bármilyen jogbizonytalan helyzetet az adózó javára lehet csak feloldani, s nem terhére – feltételezve persze az adózói jóhiszeműséget.
Véleményem szerint a javításról szóló számla teljes áfa-tartalmára vonatkozik az enyhítés, így nem pusztán a munkadíjra, hanem az „anyagra” eső részre is. Ez a megállapítás egyébként más úton is igazolható, ami immár nem az elvont jogelvekből közelít, hanem – ha tetszik – a józan belátásból.
Mint minden adóztatandó ügylet az áfa-ban, a javítás is több összetevőből áll, különösen, ha a figyelembe vesszük, hogy maga a javítás tárgya is rendkívül összetett és bonyolult dolog. Ugyanakkor nem vitatható, hogy ebben a kiváltó ok, egyben a végső cél is egy munkával elérhető eredmény létrehozása, tudniillik a személygépkocsi meghibásodásának megszüntetése, eredeti vagy legalábbis a meghibásodás előtti állapotba hozása, ami egyértelműen szolgáltatásnyújtást jelent.
Ez határozza meg, és ennek rendelődik alá minden más mozzanat, elveszítve ezzel egyszersmind azt a lehetőséget is, hogy ezek elkülönült formában, önálló ügyletként lennének adóztathatók. Ahogy például nem lehet a vendéglátás keretében a felszolgált ételt vagy italt önálló termékértesítésként kezelni, miként azt a Héa-irányelv (2006/112/EK tanácsi irányelv) végrehajtási rendelete határozottan és világosan leszögezi (282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet 6. cikke), úgy nem lehet önálló termékértékesítésként értékelni azt az esetet sem, ha a személygépkocsi szélvédőjének kijavítása annak cseréjével valósul meg.
Összegezve: annak ellenére, hogy bármilyen részletezettségű is egy javításról szóló számla, az áfa-szempontból mindig egy adóztatandó ügyletet takar, éspedig szolgáltatásnyújtást. Mindennek tisztázása azért is lényeges, mert a személygépkocsi meghibásodása egyben jellemzően biztosítási esemény is, és tudvalevő, hogy a biztosítók a levonható áfa-nak megfelelő összegre – a jogalap nélküli gazdagodás elkerülése miatt – kártérítést nem fizetnek. Így az eredeti számla birtokában a károsult áfa-alany ügyfélnek elemi érdeke az, hogy tudja, céges autójának megjavítása tekintetében áfa-levonási jogosultságát 2013-tól milyen mértékben gyakorolhatja.