SUPERBIO® HOLDING

Kapcsolódó jogszabály:

2003. évi XCII. törvény

Az Adózás rendjéről szóló törvény elmúlt években megjelenő változásainak mérlegén túlsúlyba kerülnek a vállalkozás megindításával kapcsolatos szigorítások.

A 2012-es évben nagy port kavart az adóregisztrációs eljárás, hiszen személyében a tulajdonosi jogok korlátozása jelenik meg a jogintézményben úgy, hogy hatósági szinten merül fel a „foglalkozástól eltiltás” is, ha az ügyvezetői minőségre gondolunk.

A fokozott adóhatósági felügyeleti eljárás részét képezi a kockázatelemzési kérdőív, a KOCKERD (Art. 24/F §). A fő szempont az, hogy a hatóság meggyőződjön arról, hogy a társaság a végezni kívánt tevékenységhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekkel rendelkezik-e.
A kérdőív tételes kérdéseire tételes válaszadási (nyilatkozattételi) kötelezettség áll fenn, tekintettel arra, hogy milyen szigorú szankciókat fűz a kérdőív nem megfelelő kitöltéséhez, illetőleg határidőn túli beküldéséhez.
Példéul nemcsak gyakoribb adóbevallásra kötelezheti az adózót, hanem akár az adószáma is törölhető, ha az ismételten (bírságolásra is alapot adó végzéssel) kiküldött kérdőívre sem zárja le a hatóság a fokozott adóhatósági felügyeleti eljárást.
A szabályozás alapvetően nem veszi figyelembe a vállalkozók, mint vállalkozásba kezdők, valós gazdasági helyzetét és azt sem, hogy egy vállalkozás érdemi gazdasági tevékenységét megelőzően, milyen egyéb releváns, akár szervezési kérdések merülnek fel.

Másképpen megfogalmazva, kiemelve a kisvállalkozói réteget pont azért nevezzük őket kisvállalkozónak, mert kapcsolati tőkéje (amely a vállalkozás érdemi beindításához elengedhetetlen; vagyis a „kinek és mit ad el vagy szolgáltat” kérdésre lehet, hogy csak később tud egyértelműen válaszolni), anyagi kapacitása és gazdasági megfontoltsága, motivációja eltér a közép és nagyvállalkozói rétegétől.

Továbbá a szabályozás a projektcégek létjogosultságát is megkérdőjelezi, amelyeknek pont az a lényege, hogy egy esetlegesen hosszú ideig elhúzódó pályázat nyertességéhez kapcsolódik az érdemi vállalkozási tevékenysége (hiszen a pályázati eljárás alatt effektíve semmilyen tevékenységet nem tud végezni, ha érdemi tevékenységét a nyertességtől teszi függővé, vagyis más szóval: a céget csak a pályázaton való indulás lehetősége miatt hozza létre).

Amíg egy kezdő vállalkozás nem indul be, addig nincsenek meg a tényleges gazdasági feltételekhez szükséges személyi és tárgyi feltételei. Amíg valamilyen konkrét ügyletet nem köt meg, addig teljesen felesleges fenntartania nagy infrastruktúrát (alkalmazottak, magas szintű technikai felszereltség). A személyi és tárgyi feltételekhez szükséges hitelszerződések megkötése vagy befektetők (akár tagi kölcsön) megkeresése hosszú időt vesz igénybe. Egy mikro- és kisvállalkozás gyakran csak úgy jut megfelelő tőkéhez, ha a család egyetlen ingatlanvagyonára vesz fel jelzáloghitelt.

Fentiekre tekintettel ennek a jogintézménynek a létjogosultsága is megkérdőjelezhető, pont azért, mivel egy cég alapításakor a sokszor a társaság alapítására kényszerített magánszemélyek (mivel más megélhetési formát nem találnak) egyáltalán nem tudják, hogy hogyan és mi módon fognak egyről a kettőre jutni valós gazdasági tevékenység folytatása mellett. Természetesen ugyanez egy középvállalkozás esetén is felmerül, vagyis egy cég alapításkor, amíg nincs meg a pénzügyi fedezet, nem tud, sem személyi, sem tárgyi feltételekről érdemben számot adni.

Meglátásom szerint önmagában érthetetlen e jogintézmény, mivel egyáltalán nem alkalmas a fiktív cégek kiszűrésére, hiszen a fiktív számlákat „iparszerűen” kibocsátó vállalkozások ma már elegendő tőkével (mind kapcsolati, mind pénzügyi tőkével) rendelkeznek ahhoz, a kérdőív megfelelő kiköltését és a tényleges működés látszatát kellőképpen kielégítsék.
Arról azonban tudomásom van, hogy több cég ügyvezetője nem foglalkozott kellőképpen a kérdőívvel, és a mulasztási bírság lehetetlenítette el a vállalkozás beindítását, mivel arra a kevés pénzre is szükség lett volna, nem beszélve az esetlegesen bekövetkező adószám törléséről (amiről egyébként csak indirekt módon értesül a vállalkozó).

Összegezve, véleményem szerint mindez csak fölösleges adminisztrációt jelent az adózó számára, mert az induló kisvállalkozások többsége (a törzsbetéten, székhelyen, tagokon és az ügyvezetőn kívüli) semmilyen pénzügyi, tárgyi, személyi feltételekkel nem rendelkezik. Így egy jó ötlet megszületése eredményeként kezdett vállalkozásnak nem ad időt a jogszabályi környezet arra, hogy külső kapcsolatokat építsen, vagyis érdemben akadályozza a vállalkozási szabadságot.

Egyébként pedig az adóhatóságnak joga van az egyes adókötelezettség ellenőrzése megnevezésű eljárásban ugyanezeket a kérdéses pontokat már érdemben levizsgálni, és tényleges működést ezáltal értékelni.