SUPERBIO® HOLDING

Mint ahogy arról már több cikkünkben beszámoltunk, „Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályai” címet és T/10238. irományszámot viselő törvényjavaslat nem kis részben – a szokásos műszóval élve – adósaláta-gyűjtemény. Léte újfent az bizonyítja, hogy adórendszerünkben csak egy biztos pont van: a változás.

Az is természetesnek mondható, hogy a benyújtott törvényjavaslat módosítja – többek között – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt (Áfa tv.), ha jól számolom, annak 2008. január 1-jei hatálybalépése óta immár harmincadik alkalommal. Tekintettel arra, hogy a módosítási elképzelések még változhatnak, finomodhatnak, hisz a parlament épp tárgyalja azokat, ezért csupán két dologra hívnám fel a figyelmet. Az egyik áfatörvényt érintő módosítás szerepel a törvényjavaslatban, a másik viszont nem.

A deklarált változásnak ismét a személygépkocsi-tulajdonos áfa-alanyok örülhetnek. Ezek közül is azok, akik a személygépkocsit – tárgyi eszközként – használják, azaz nem kereskedőként, nem továbbértékesítési céllal szerzik be, illetve azt nem egészben vagy nem túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használják, majd utóbb úgy döntenek, hogy értékesítik azt. A változtatás ugyanis épp ez utóbb említett momentumhoz, a személygépkocsi értékesítéshez kötődik, mentesítve azt az áfa alól. Persze ez a személyi kör eddig is élvezte, élvezi ezt a fajta kedvezményt, de csak azon az „áron”, hogy a törvényi tiltás folytán a személygépkocsi beszerzése kapcsán ténylegesen felmerült input áfát egészében nem vonhatta le (Áfa tv. 87. § b) pont). Az újdonság az lesz, már ha a parlament is áldását adja rá, hogy az előzőekben említett valóságos ár mellett a személygépkocsi áfa-mentes értékesítése akkor is elérhetővé válik, ha az áfa-levonási tilalom input áfa hiánya okán nem jut érvényre (Áfa tv. 87. § új c) pont). Mindenesetre ez az igen faramuci módon megfogalmazott, fiktív tényállásra alapított szabály párját ritkító lesz az Európai Unión belül, már csak azért is, mert ilyen kedvezményt az uniós írott jog nem ismer.

A másik említésre érdemes dolog az a sajnálatos jogi helyzet, ami az áfatörvény egyik rendelkezésének múlt év végi módosítása nyomán állt elő. Egész egyszerűen arról van szó, hogy 2013. január 1-je óta az áfatörvény 225. § (2) bekezdése a magyar nyelv szabályai szerint értelmezhetetlen. A hivatkozott bekezdés a viszonteladókat (értsd: használtcikk-kereskedőket) megillető különféle választási jogosultságok időbeni érvényét szabályozza, amely a módosítás előtt ugyan több tagból állt, ezen belül a) és b) pontot is tartalmazott, de mindösszesen egy darab mondatot képezett. A módosítás ezt a mondatszerkesztési sajátosságot nem vette figyelembe, és egy szövegrész helyébe önálló mondatot iktatott be, értelmezhetetlenné téve ezzel a fennmaradó szövegrészt (lásd: Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény 142. §-a – Magyar Közlöny 2012. évi 159. száma). Bár az áfatörvényt egységes szerkezetben leközlő különféle kiadványok szerkesztői próbálták nyelvtanilag szabatos formában „újraalkotni a jogot” a módosítás után is fennmaradó szövegrész elhagyásával, de mondanom sem kéne: ilyen hatalmuk nincs. Ráadásul így egy sajátos koherenciazavar is előállt, mivel az áfatörvény soron következő rendelkezése, a 226. § (1) bekezdése épp visszahivatkozik a 225. § (2) bekezdés b) pontjára, amely ezen „újraalkotott jog” szerint egyébként nem is lenne.

Szóval: jó lenne, ha ezt a visszás helyzetet is orvosolnák, ha már a lehetőség az áfatörvény megnyitása okán adott.