SUPERBIO® HOLDING

A közigazgatási per megindítására adózó részéről azért került sor, mert az adóhatóság másodfokú határozatában a fellebbezésben foglaltakat nemcsak hogy nem fogadta el, hanem nagy számban és széles körben benyújtott iratokat, mint bizonyítékokat különösebb vizsgálat és indokolás nélkül, elutasította, azokat egyszerűen irrelevánsnak tekintette.

Kellő körültekintés körében az adóhatóság olyan elvárásokat támasztott az adózó felé, melyek az adózó által nem teljesíthetők. Konkrétan terhére rótta az adózónak, hogy a vállalkozói szerződés keretében nem ellenőrizte az alvállalkozó szub-alvállalkozóit. A bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az adóhatóság azért nem járt el jogszerűen, mert nem vette figyelembe az időrendiséget.

A kellő körültekintés fogalmába valóban beletartozik, hogy a szerződés megkötésekor a vállalkozó tájékozódjon arra vonatkozóan, hogy amennyiben nem a szerződő fél, hanem annak alvállalkozói végzik el a munkát, azaz a tényleges gazdasági esemény, avagy annak egy része oda kötődik, akkor ezek az alvállalkozók alkalmasak-e erre. Alkalmasság alatt pedig azt értjük, hogy az alvállalkozó rendelkezik-e azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, hogy a megadott feladatot ellássa.

Ugyanakkor hogyha esetünkben egy beruházás, hosszú távú építőipari lebonyolítása volt a feladat, és ennek megvalósítása során az alvállalkozó alvállalkozójának? (szub-alvállalkozó) körülményei változnak, ez a megrendelő, azaz adózó terhére nem róható.

Konkrétan az adóhatóság a kellő körültekintés fogalomkörében történő vizsgálatát a szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan köteles megvizsgálni, de az, hogy esetlegesen egy 2-3 évig tartó építőipari beruházás során egy alvállalkozó már nem rendelkezik a munka elvégzéséhez szükséges például munkaerővel, azt a megrendelő, vagyis adózó nem tudja ellenőrizni és nincs is jogosultsága arra, hogy az építési területen az alvállalkozók által odarendelt munkások munkajogi helyzetét megkérdőjelezze.

Összegezve: az Európai Bíróság az áfa-ügyben történt 24.K.31.716/2011 számú ítéletét követően a bíróságok megítélése a kellő körültekintésre vonatkozóan megváltozott és elsősorban a bíróság az adóhatóságtól azoknak az objektív körülményeknek felderítését és bemutatását kívánják meg, amik az adólevonási jog megtagadását megalapozhatják.