SUPERBIO® HOLDING

Kiutalás előtti áfa-ellenőrzések: kockázatok és mellékhatások

Szinte bizonyos, hogy nincs olyan már hosszabb-rövidebb ideje működő vállalkozás Magyarországon, amely elkerülheti, hogy egyszer nála is csöngessen a revizor, s egy adóhatósági ellenőrzés – még ha sokan már mondhatni rutinszerűen is kezelik – valamennyi adózó életében kiemeltebb figyelmet érdemel.

A Tisztelt Olvasó valószínűleg rengeteg cikket, tanulmányt olvasott már, amelyek azzal foglalkoztak, hogy miként zajlik egy ellenőrzés, milyen szabályok vonatkoznak az ellenőrzési határidőkre, az adóhatóság vagy éppen az adózók jogaira; a jelen írás azonban azt tűzte ki céljául, hogy egy rövid kitekintést adjon azon körülményekre, arra az útra is, amely elvezet ezen ellenőrzésekig, illetve rávilágítson néhány félreértésre, különös tekintettel az úgynevezett pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzésekre.

Nem szükséges különösebben kifejteni azt, hogy az adóhatóság egyik legfontosabb feladata az állami költségvetés védelme, amelyet – többek között – az adózói jogok és kötelezettségek szabályszerű és rendeltetésszerű teljesítésének ellenőrzésére irányuló vizsgálatok keretében lát el. Áttekintve – egy korábbi írásban már elemzett – az évente rendszeresen közzétett adóhatósági ellenőrzési irányokat, amelyek az adóhatóság által az adott évre meghatározott prioritásait foglalják magukban, megállapítható, hogy az ellenőrzések között évről-évre egyre fontosabb szerepet kapnak a kiutalás előtt ellenőrzések az – elsősorban általános forgalmi adó adónemet érintően megvalósuló – jogosulatlan visszaigénylések hatékony és gyors megakadályozása érdekében, valamint ezekhez kapcsolódóan a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló adónem ellenőrzések. Ezt a tendenciát erősítik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetrendszerén belül tapasztalható átalakítások is, amelyek keretében újabb, a kiutalás előtti szakterületre specializálódott szervezeti egységeket (ellenőrzési főosztályokat, osztályokat) hoznak létre, hogy ezáltal is minél nagyobb erőforrásokat tudjanak e cél megvalósítására összpontosítani.

A fent jelzett adóhatósági törekvéseknek egyik szükségszerű velejárója, hogy azon adózóknak, akik – általános forgalmi adó – bevallásukban visszaigényelhető adót vallanak, és ennek kiutalását kérik, egyre nagyobb valószínűséggel kell számolniuk azzal, hogy a bevallásuk ellenőrzésre kiválasztásra kerül. E körben lényeges kiemelni azt, hogy – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 43. § (4) bekezdésének rendelkezéseiből is fakadóan – az adó kiutalása iránti kérelemmel egyező megítélése alá esik azon eset is, ha adózó a visszaigényelhetőnek minősített adóját nem kiutalni, hanem egyéb adónemek javára átvezetni kéri, vagy ha annak összegét áfa-számlán kéri jóváírni, szemben azzal az esettel, amikor azt következő időszakra átvihető adónak vallja (görgeti).

A bevalláshoz kapcsolódó visszaigényelhetőként vallott adó tényén túl az érintett bevallások egy meglehetősen összetett – több tucatnyi szempontot figyelembevevő – egy automatikus – rendszervezérelt – kockázatelemzésen esnek át, amelynek során irányadó szempont többek között:
- a kiutalni kért összeg nagysága,
- adózó korábbi ellenőrzéseinek tapasztalata,
- az adózó által végzett gazdasági tevékenység (jól ismert, hogy egyes termékek - cukor, kávé, étolaj, számítástechnikai perifériák, raklap stb - illetőleg szolgáltatások - például üzletviteli tanácsadás, őrző-védő tevékenység stb. - különösen kockázatosnak minősülnek),
- az adózó fennálló és korábbi gazdasági kapcsolatai,
- az adózó tulajdonosainak és ügyvezetőinek „előélete”,
- az úgynevezett székhelyszolgáltatótól igénybe vett székhely, vagy akár a székhely gyakori módosításának ténye. Ezen automatikus kiválasztási folyamatot pedig követi még egy humán, az adóhatóság erre szakosodott tisztviselői által az adóhatósági rendszerekben rendelkezésre álló adatok alapján elvégzett – alapvetően szintén a fenti szempontokat mérlegelő – szűrés, amelynek eredményeként az adott bevallási időszak listáiból kiválasztásra kerülnek végső soron a vizsgálandó adóbevallások.

Az így kiválasztott adóbevallásokra tekintettel kiállításra és az adózók részére megküldésre/átadásra kerülnek az ellenőrzés tényéről szóló értesítések, illetőleg megbízólevelek, amelyekben az adóhatóság tájékoztatja adózót, hogy az adóbevallással érintett időszak tekintetében – lezárt időszakot nem teremtő – ellenőrzést rendeltek el, és egyúttal egy (vagy két) határnap megjelölésével felhívja, hogy az ezen időszakkal kapcsolatos, a bevallását alátámasztó bizonylatot, okiratot egyéb dokumentumot bocsásson rendelkezésre. Ezen pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzések kapcsán fontos, hogy a határidő számítására speciális szabályok vonatkoznak, azokat a kiutalásra nyitva álló határidőn belül kell lefolytatni. Ez a határidő az Art. 92. § (1) bekezdése d) pontjának jelenleg hatályos rendelkezések szerint – figyelemmel az Art. 37. § (4)-(4a) bekezdéseire is – 75 nap, azonban ha az adózó bevallásában úgy nyilatkozik, hogy az adó áthárítására jogalapot teremtő számlák áfával növelt összege megfizetésre került (vagy a tartozás más módon megszűnt), a határidő 30 nap. Ha pedig a visszaigényelt adó összege az 1 millió forintot meghaladja, a kiutalás előtti ellenőrzés lefolytatására 45 nap áll az adóhatóság rendelkezésére. E körülmény azért is lényeges, mivel amennyiben az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles adózó részére megfizetni, azonban a késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 30 százalékát meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza.

A cikk folytatásából kiderül, mi történik, ha a hatóság további ellenőrzést tart indokoltnak vagy ha a "bevallás elengedése" szerepel a döntésben.