Jelenlegi hely
2013.05.21. Kiutalás és áfa-ellenőrzés: milyen lépésekre számíthatunk?
Kiutalás és áfa-ellenőrzés: milyen lépésekre számíthatunk?
Mit várhatunk egy áfa-ellenőrzéstől, amelyet a kiutalás előtt folytat le az adóhatóság, s milyen gyakorlatra lehet számítani a NAV-tól?
A kiutalások előtti áfa-ellenőrzések lehetséges kockázatait összefoglaló cikkünk első részében többek között arról írtunk, mi alapján dönt a hatóság az ellenőrzés mellett, s melyek az első lépések, amelyet az adóhatóság megtesz.
Ha az ellenőrzés tapasztalatai alapján a revízió a visszaigénylési kérelmet megalapozottnak tartja, akkor az erre jogosult szervezeti egység felé történt jelzés útján intézkedik a „bevallás elengedése” s egyúttal a kiutalás/átvezetés iránti kérelem teljesítése iránt. Míg ha a feltárt tényállás további vizsgálatát tartja indokoltnak, akkor az ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvében erről tájékoztatja adózót, és egyúttal megindítja – a már lezárt időszakot eredményező – bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzését.
E körben az eljárási törvény a részkiutalás intézménye formájában biztosít a revízió részére egy köztes megoldást is, lehetővé téve, hogy a visszaigényelhető adó alapvetően jogszerűnek tartott részét kiutalva – mentesülve így a késedelmi kamat terhétől – a figyelmét teljes mértékben a tényállás problémásnak tartott részére fókuszálhassa. Tehát, hogy a kiutalásra nyitva álló határidőt e körülmények nem érintik, így ha az utólagos vizsgálat lezárását követően a visszaigénylés iránti kérelem jogszerűségét állapítja meg a revízió, akkor adózót e körben is megilleti a késedelmi kamat.
A tapasztalatok szerint ugyanakkor az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a jogosnak ítélt kiutalás/átvezetés iránti kérelmeket – a késedelmi kamat elkerülése érdekében is – az erre nyitva álló határidőn belül teljesítse, így amennyiben az adóhatóság ilyen mélyebb, s egyúttal adózónál – a vizsgálat alá vont adónemet érintően – lezárt időszakot teremtő vizsgálatok kezdeményez, nagy biztonsággal valószínűsíthető, hogy az ellenőrzést az adózó terhére szóló megállapítással zárja.
Az ellenőrzéseket illetően további fontos – sokszor félreértésre okot adó – körülmény, hogy amennyiben az adóhatóság adott esetben még kiutalást megelőző – nem bevallások utólagos vizsgálatára irányuló – ellenőrzése eredményeként jóvá is hagyja adózó kiutalás/átvezetés (áfa-számlán való jóváírás) iránti kérelmét, az nem zárja ki, hogy – az elévülési időn belül – ezen időszakot egy bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés keretében vizsgálat alá vonja, s adott esetben – már nem jogosulatlan visszaigénylés, hanem adóhiány formájában – adózó terhére megállapítást tegyen a tényállást érintően.
Az ellenőrzések metodikája, az abban rejlő kockázati pontok taglalása során nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi időben nagy figyelmet érdemlő, az Európai Bíróság által az adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzéseinek gyakorlatát illetően hozott ítéletei mellett sem. Ezek természetesen nagy mértékben hatással voltak az adóhatóság korábban kialakult, és az utóbbi időben több oldalról is nagy fokú kritika alá vont revíziós gyakorlatára, illetőleg számos ellenőrzési megállapításának utóéletére. A jövőt illetően azonban korántsem szabad azt gondolnunk, hogy az adóhatóság feladta volna e téren a harcot, mivel a megjelent állásfoglalások, a már az irányadó bírósági döntések ismeretében indított vizsgálatok alapján arra lehet következtetni, hogy a kezdeti zavarodottság után az adóhatóság rendezni látszik sorait, és – megfontolva ezen eljárását ért kritikákat – arra törekszik, hogy már ezeknek megfelelve, alaposabb, zárt logikai rendbe szedett bizonyítékláncra alapozott, megfelelően indokolt megállapításokat tegyen.
Mindezek alapján tehát a szerző álláspontja szerint egy jelentősebb adótartalommal érintett ügyletet, vagy adóbevallás benyújtását megelőzően mindenképpen javasolt és indokolt, hogy az adózók keressenek fel egy szakembert.
Ez ugyan nem képes garantálni azt, hogy mentesülnek az adóhatósági ellenőrzés alól, azonban azt talán igen, hogy ne váljanak egy olyan tényállás részeseivé, amely súlyos – akár a vállalkozásuk létét fenyegető – szankciókat eredményezhet.