Jelenlegi hely
2013.08.08., Bolhapiac, garázsturkáló, online cserebere és az adózás
Nagyüzemre kapcsolt a nyár, némi helypénz ellenében a piacok, fesztiválok szögletében, vagy az interneten virágzik a háztartásokban feleslegessé vált, megunt cuccok alkalmi adásvétele. Tudják-e vajon ezek az árusok, hogy milyen adószabályokat kellene betartaniuk?
Az ingóságok értékesítéséből származó jövedelemre vonatkozó adózási előírásokat a Szja törvény 58. §-a tartalmazza. Eszerint az ingó vagyontárgyak átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni azok megszerzésére fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat, az értéknövelő beruházásokat, valamint az átruházással kapcsolatos kiadásokat (kivéve azokat, amelyeket a magánszemély valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt). Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg – mert nincs róla bizonylat – akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.
A használt holmikért (egyes kivételektől eltekintve, mint például: festmények, régiségek) általában nem lehet magasabb árat elérni, mint amennyiért azt megszerezték, így a kiselejtezett családi holmik eladásából általában nem származik jövedelem, tehát adókötelezettség sem keletkezik. Másrészt az elérhető bevétel jellemzően senkit nem tesz gazdaggá, de még csak rendszeres forrást sem biztosít a megélhetéshez, éppen ezért, a törvény bizonyos értékhatárig két kedvezménnyel is segíti a sufniból előhúzott cuccok újrahasznosítását.
Eszerint
– az adóévben megszerzett 600 ezer forintot meg nem haladó bevételből nem kell jövedelmet megállapítani,
– a 600 ezer forintnál több éves bevételesetén a teljes összegből ki kell ugyan számítani a jövedelmet, de annak adójából 32 ezer forintot nem kell megfizetni.
Ez lényegében azt jelenti, hogy 800 ezer forint éves bevételig biztosan nem kell adózni, hiszen még a szerzési értéket igazoló bizonylatok hiányában is legfeljebb 25 százalék jövedelmet (200 ezer forintot) kell megállapítani, amelynek ugyan 32 ezer forint lenne az adója, de azt nem kell megfizetni.
Ráadásul a házastársak vagy más magánszemélyek közös tulajdonát képező holmik esetében az értékesítésből származó jövedelem után a tulajdonostársakat (ha másképpen nem döntenek) a tulajdoni hányaduk arányában terheli az adókötelezettség. Eszerint például, ha két testvér 2 millió forint hagyatéki értéken 50-50 százalékos arányban örökölt egy autót, amelyet 200 ezer forintért felújíttattak (fényezés, vizsgáztatás) és ezt számlával igazolják, majd az autót 2,5 millió forintért eladják, nem kell adózniuk, ha a 300 ezer forint a jövedelmet [2 millió 500 ezer – 2 millió –200 ezer] elfelezik, ugyanis a 24-24 ezer forint adót [150 ezer x0,16] nem kell megfizetniük, mert az kevesebb 32 ezer forintnál (feltéve természetesen, hogy más ingóság eladásából nem szereztek jövedelmet).
Ám ezek a kedvező szabályok nem minden esetben alkalmazhatóak:
– Nem ingó értékesítésből származó bevételnek minősül az az összeg, amelyet az ingó vagyontárgy értékesítésének időpontjában érvényes szokásos piaci áron felül kap a magánszemély. Ez az összeg – mint egyéb jövedelem – az összevont adóalapba tartozó jövedelemként adóköteles. Ha az előbbi példában említett autót a testvérek például 3 millió forint apport értéken beviszik egy gazdasági társaságba, miközben az autó piaci értéke 2,5 millió forint, akkor a 3 millió forintból csak 2,5 millió forintot lehet ingó értékesítésből származó bevételként figyelembe venni, 500 ezer forintot pedig fele-fele arányban egyéb jövedelemként kell figyelembe venniük.
– Ha a magánszemély az ingóságok értékesítését gazdasági tevékenység keretében végzi, az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell adóznia. Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Így gazdasági tevékenység, ha a magánszemély rendszeresen másoktól (például lomtalanításkor) összegyűjtött, vagy hagyatékból felvásárolt, vagy saját maga készített (például kerámia, kézimunka, dísztárgy) holmikat árusít. A jövedelmet azonban ilyenkor is az értékesített vagyontárgy megszerzésére, értékének növelésére fordított kiadások levonásával kell megállapítani, továbbá az a szabály is alkalmazható, mely szerint nem kell jövedelmet megállapítani, ha a bevétel összege az adóévben nem haladja meg a 600 ezer forintot.
Az egyéb jövedelemként, illetve a gazdasági tevékenység keretében történő ingóértékesítésből származó bevételből a megfizetett egészségügyi hozzájárulás költségként nem számolható el, ezért a Szja törvény 29. §-a szerint a megállapított jövedelem 78 százaléka után kell a 16 százalék személyi jövedelemadót és a 27 százalék ehót megfizetni.
Természetesen, a magánszemély egyéni vállalkozóként is kereskedhet, ebben az esetben értelemszerűen az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint kell adóznia.
Ha a gazdasági tevékenység megvalósul, a magánszemélynek áfa alanyaként be kell jelentkeznie az adóhatósághoz, de ha az értékesítés éves bevétele nem éri el a 6 millió forintot, az általános forgalmi adóról szóló törvény 187–188. §-ai szerint a magánszemély alanyi adómentesség választására jogosult. A számla-, illetve bizonylat-kiállítási kötelezettség az alanyi adómentesség időszaka alatt is fennáll, de ilyen esetben az értékesítésekről kiállított számlán (nyugtán) áthárított áfa nem tüntethető fel. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén ellenőrzés során az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki, és ilyenkor utólag már nem választható az alanyi adómentesség.
Az ingó vagyontárgyak átruházására vonatkozó adószabályozástól eltérő, külön rendelkezések érvényesek a fémhulladék magánszemélytől (nem egyéni vállalkozótól) történő kifizetői felvásárlására. Ebben az esetben a bevétel 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni és ebből az adóalapból a felvásárlónak kötelezően le kell vonnia és be kell fizetnie a 16 százalék (a bevételre vetítve 4 százalék) adót, míg a fémhulladékot értékesítő magánszemélynek semmilyen további (bejelentési, bevallási) adókötelezettsége nincs.